Elégszer láttam angyalt, amikor
rágyújtottam, a cigarettafüst
kirajzolta, s gomolygó, légnemű
alakjában szállt el vagy ötven év,
s most úgy epeszt a  nikotinhiány
mint valami angyalnélkülözés,
hogy már egy szuszra kéne az egész
fiatalságot beszippantani,
hogy lenne itt megint, ki titkosan
volt jelen, s mindig védtek szárnyai,
bár ifjúságom  maradványait
nem érdemes már óvni semmitől,
nincs mentség vénségemre sem, mikor
egy villamos közönsége előtt
átadná az ülőhelyét a hölgy,
hisz kedvessége, akár a pofon,
nincs angyal, csak angyalhaj a fenyőn,
megcsikorgatja azt is a beton,
miután kidobják az ablakon,
ha a születés napja véget ért.